Már a rajtnál eldőlt – a Kaposvárnak nem volt esélye a bennmaradásra

Rendkívül mélyről indult a Kaposvári Rákóczi, hiszen 2014-ben sereghajtóként búcsúzott az élvonaltól, sőt egy évvel később kiesett az NB II-ből is. Sokáig úgy tűnt, hogy az anyagi gondok miatt csak a Somogy megyei másod­osztályban kap indulási jogot. Végül a megye I-ben állhatott rajthoz, és mert megnyerte a bajnokságot, egy osztállyal feljebb léphetett. Némi bukdácsolás után 2017 decemberében Waltner Róbertet, a zöld-fehér csapat volt játékosát nevezték ki vezetőedzőnek. Ettől kezdve lendületbe jött a Rákóczi. Előbb bajnokságot nyert a harmadik vonalban, majd ezüstéremig jutott az NB II-ben – ez pedig azt jelentette, hogy öt év után újra az élvonalban szerepelhetett.

A kiugró siker azonban nemcsak dicsőséget, hanem gondot is jelentett. A klub költségvetése az NB II-es átlagot sem nagyon haladta meg, a sikeredző Waltner Róbertnek pedig hiányoztak az élvonalbeli munkához szükséges papírjai. Ezért előbb szponzorok, majd vezetőedző után néztek a vezetők. Edzőt találni könnyebb volt, a pro licences diplomával rendelkező Disztl László némi rábeszélés után elvállata a feladatot, ám mindenki tudta, hogy a csapat felkészítéséért valójában továbbra is Waltner Róbert felel. Ennek ellenére remek összhangban dolgozott a két szakember, nem rajtuk múlt a későbbi sikertelenség.

A Rákóczi kétszer nyert, egyszer pedig döntetlent játszott a Debrecen ellen. A gólkülönbség is imponáló, hiszen a kaposváriak hat gólt szereztek, s csupán kettőt kaptak. Talán az idény legjobb játéka is a DVSC elleni második meccshez köthető, amikor december közepén Nagy Richárd vezérletével 4–1-re nyertek.

Sokáig kitartottak a szurkolók a csapat mellett, ám ahogy fogyott a remény, úgy fordult a B-közép egy része az együttes ellen, s szidalmazta a klub egyik irányítóját, Illés Jánost. Az ügyvezetőt tekintették – tévesen – a bajok fő forrásának. A Puskás Akadémia elleni júniusi mérkőzés (1–2) szünetében Waltner Róbert próbálta megvédeni a sportvezetőt.

Szakmai téren tehát nem volt baj, gondok inkább a keret megerősítésével voltak. A szűkös anyagiak ugyanis befolyásolták az átigazolásokat, így aztán csakugyan erősítést jelentő, minőségi labdarúgó nem került az újonchoz. Ráadásul a felkészülésre, az újonnan érkezők beépítésére is kevés idő jutott. Talán ennek tudható be a rendkívül gyenge rajt: a Rákóczi az első négy fordulóban kikapott. Nem csoda, hogy sokan már temetni kezdték a csapatot, amely nagy meglepetésre az 5. fordulóban Debrecenben 1–0-ra nyert, majd szeptember végén hazai pályán a Diósgyőri VTK-t is felülmúlta (2–0).

A minőségi szakmai munkának, valamint a nagy alázattal és odaadással futballozó játékosoknak köszönhetően az ősszel egyszer sem szenvedett megalázó vereséget a Kaposvári Rákóczi. A csapat többnyire megőrizte a tartását, nemegyszer bátor támadójátékkal rukkolt ki. Sőt kis szerencsével a győzelmei számát is gyarapíthatta volna, Fortuna azonban elpártolt az újonctól. Ezt leginkább december elsején, a Ferencváros elleni hazai bajnokin élhették át a kaposváriak, akik vezettek az éllovas ellen, majd remek játékkal 2–2-re egyenlítettek, a hajrában mégis kikaptak 3–2-re. A közönség a vereség ellenére is hálás volt a megalkuvás nélküli játékért, ráadásul a Loki újbóli legyőzése után (4–1) mindenki egy szebb új esztendőben reménykedett.

Hiába, sorra jöttek ugyanis a nagy különbségű, letaglózó vereségek. Februárban a Kisvárdától ötöt (3–5), márciusban a Mezőkövesdtől négyet (0–4), a Ferencvárostól idegenben ötöt (0–5), majd a bajnokság májusi folytatásában hazai pályán a ZTE FC-től hatot kapott (0–6) a sereghajtó. Ekkor tört meg igazán a Rákóczi, ám a játékosok becsületére legyen mondva, sportemberhez méltóan fejezték be a bajnokságot. A csapat hétfőn kezdi a felkészülést a másodosztályra, a hírek szerint továbbra is Waltner Róbert irányít, és Disztl László is a klub alkalmazásában marad.

Ha teszett Önnek a cikk, ossza meg másokkal is!